Horváth Judit emlékoldal




HORVÁTH JUDIT

1963 - 1997


EMLÉKEZETE:

Szobor
Bercsényiné Horváth Judit
emlékére:

A mintegy három méter magas,
szürke gránit talapzaton álló
és dobómozdulatot végzo bronzalak Rigó István
pécsi szobrászmuvész alkotása.


Emlékezés Horváth Juditra
2007. szeptember 12.
>>


Egy ismerőse így ír haláláról:
„Jucika az égben.
Kerestem az égen egy csillagot. Megtaláltam..
Hihetetlen, de már tíz éve történt.
Tíz éve virradt ránk az a szörnyű nap.
Ugyanolyan kora őszi nap volt, mint a mai,
valamit mégis örökre megváltoztatott.
A Föld elveszített egy lelket, és minden
akkori Pécs drukker elveszített egy hozzátartozót.
Mert valljuk be, mindannyinknak személyes
veszteségünk volt. Sokan ma már csak a mi
elbeszéléseinkből ismerik, ki is volt
ez a csodálatos lény. De van-e rá szó őt lefesteni?
Hiszen vele kapcsolatban semmilyen
pozitív jelzőnem volt túlzó.
Egy évtizede akárhányszor felnézek a csarnokban,
visszavont mezére, kicsit összeszorul a szívem.
Mondtuk-e valaha, mekkora játékosnak
tartottunk? Igen, de nem elégszer.
Mondtuk-e valaha, hogy mennyire szeretünk?
Sajnos ritkán volt alkalom.
Nekünk, akik személyesen ismertük
Bercsényiné Horváth Juditot, személyes
felelősségünk a mai drukkereknek elmesélni,
hogy a mi Jucikánk
nem csak egy síremlék a temetőben,
hanem maga volt a pécsi kosártörténelem.
Én az idén is - mint azóta minden évben -
viszek egy szál sárga rózsát a temetőbe.
Remélem, sokan megteszik ugyanezt.
Felnézve az égre pedig biztos vagyok benne,
hogy most is mosolyog.”


Életrajza

1963. február 25-én született Pécsett. Édesanyja, Kárpáthy Mária, a Pécsi Tejüzem áruforgalmi előadója. Édesapja Dr. Horváth László a Pécsi Titán jogásza volt. Két testvére Mária és László. Általános iskolai tanulmányait a pécsi Mecsekaljai (ma Pázmány Péter Utcai) Iskolában végezte, és a Toldi Miklós úttörő raj tagja volt. 1977-1981-ig a Komarov (ma PTE Babits Mihály) Gimnázium tanulója volt.

Az általános iskola szomszédságában, a Pázmány Péter utca 10-ben lakott, szüleivel, testvéreivel, nagyszüleivel. A család legfiatalabb tagjaként állandóan középpontba került, ami később is meghatározta életét. Mindig vidám, örökké mozgó kisgyerek volt. Nagy gyereksereg vette körül, ahol az ő ötletei alapján játszottak. Már akkor sejteni lehetett, hogy a sport meghatározó lesz az életében. Kedvenc tevékenységei a tollasozás, görkorizás (talán neki volt az első görkorija a környéken), röplabdázás (a háló a szomszéd kapuja volt), tornászás (a szőnyegporólón) volt. A kosárlabda iránti szeretete már általános iskolában megmutatkozott. Katits Kálmán testnevelő biztatására került a PVSK csapatához.



Az 1982/83 -as évben egy évre Szittya Imre kerül az edzői székbe és ekkor egy sor fiatal kap játéklehetőséget: Hollós, Horváth, Sztojkovics, Balázs, Kiefer, Halász.
Horváth Judit, vagy ahogy városszerte szólították, "Juci" a sok szerzett labda, gólpassz felelőse volt az egykori PVSK-nál; magasságának hiányát leginkább gyorsasággal, küzdőszellemmel igyekezett pótolni. Igazi értéke – legendás kétkezes dobása mellett – egyénisége volt, hiszen hatalmas szívével összefogta a csapatot, s tette PVSK-vá a PVSK-t. Tömören Rátgéber László jellemzése illik rá a legjobban: ő a pécsi kosárlabdázás Istennőjeként tekintett rá mindvégig.
1986-ban ment férjhez Bercsényi Gáborhoz. Egy gyermekük született: Balázs.
Horváth Judit harminc éves elmúltán már a civil életre is egyre inkább készült, s nem titkolt vágya volt, hogy újságíróként tevékenykedjen utolsó idényét követően. Bár még mindene volt a játék, egyre több írása jelent meg a pécsi lapokban, s a Pécsi Napilap.hu kiadójának korábbi médiumában, a Pécsi Sport havilapnál is bontogatta szárnyait. Ennek ellenére nem szerette, ha újságírónak nevezték: "Majd csak leszek!" - mondogatta...
1997. szeptember 12-én a csapat első bajnoki mérkozése előtt egy nappal sajnálatos tragédia rázta meg nemcsak a csapatot, hanem Pécs városát és a magyar kosárlabdaéletet is. Tragikus körülmények között közlekedési balesetben elhunyt a csapat örökös kapitánya, Bercsényiné Horváth Judit, aki 34 évesen az utolsó szezonjára készült. 21 éves pályafutása alatt csakis a PVSK játékosa volt, háromszoros magyar bajnok, magyar kupa győztes, sokszoros magyar válogatott, a város által Pro Urbe és Pro Civitate díjjal kitüntetett sportoló volt. Fájó és hihetetlen űrt hagyott maga után.

Horváth Judit Emlékérem a legjobbaknak

Minden nagy múltú klub életében komoly feladat a múlt és a hagyomány ápolása, a klubra legnagyobb dicsőséget hozó sportolók, szakemberek elismerése, megbecsülése. Mindezek miatt hozta létre a MiZo Pécs 2010 csapatát muködtető gazdasági társaság – néhány segítő közremuködésével – a Horváth Judit Emlékérmet.
A Horváth Judit Emlékérem a pécsi női kosárlabdacsapatban lejátszott hivatalos mérkőzések (bajnoki, MK és nemzetközi meccsek) meghatározott száma alapján kerül adományozásra a sportolók számára. Bronz fokozatot 150 lejátszott mérkozés, ezüst 250, arany pedig 500 meccs után kapnak azok a sportolók vagy sportszakemberek, akik a pécsi női kosárlabda csapatban szerepelve az első osztályú magyar bajnokságban elértek legalább egy alkalommal bajnoki aranyérmes helyezést.
A Horváth Judit Emlékérem a hűség elismerése, erkölcsi kitüntetés, melynek díjazottjai emlékérmet és díszoklevelet kapnak.


A Horváth Judit Emlékérem díjazottjai:

Arany fokozat:

Jolanta Vilutyte 526 mérkőzés,
Sztojkovics Éva 518 mérkőzés,
Rátgéber László 721 mérkőzés,
Fűzy Ákos 620 mérkőzés.
Ezüst fokozat:

Keller Annamária 469 mérkőzés,
Iványi Dalma 438 mérkőzés,
Balázs Hajnalka 417 mérkőzés,
Csák Magdolna 299 mérkőzés,
Béres Tímea 265 mérkőzés,
Károlyi Andrea 252 mérkőzés,
Lukács Béla 420 mérkőzés.
Bronz fokozat:

Ujvári Eszter 241 mérkőzés,
Fegyverneky Zsófia 235 mérkőzés,
Zsolnay Gyöngyi 221 mérkőzés,
Veres Judit 215 mérkőzés,
Halász Judit 214 mérkőzés,
Donkó Orsolya 213 mérkőzés,
Albena Branzova 197 mérkőzés,
Szlobodanka Tuvic 153 mérkőzés,
Burgmann Bernadett 152 mérkőzés,
Anitics Lívia 150 mérkőzés.

Diákjaink tisztelgése Bercsényiné Horváth Judit sírjánál:




Horváth Judit sírja a Pécsi Köztemetőben, az N parcella, III. sor, 6. sírhelyén található.

Köszönjük Bercsényi Gábor (férj), Horváthné Szemere Mária (gyermekkori barátnő)
és Katits Kálmán (egykori tanára) segítségét.