Kovács Béla emlékoldal





KO
VÁCS BÉLA
1908 - 1959


EMLÉKEZETE:

Az Országház és a Miniszterelnöki Hivatal
épülete előtti téren álló bronzszobrát
2002. február 25-én avatták.
55. évfordulóján annak, hogy a szovjetek
koholt vádakkal letartóztatták és elhurcolták
.



„Annak idején Kovács Béla volt az,
aki emberileg és erkölcsileg
példát mutatott, és akiben ott rejlett a lehetőség,
hogy nagy államférfi legyen. ”

értékelte Kovács Béla alakját évtizedekkel később Göncz Árpád.

1908. április 20-án született Patacson.
Szülei kisparasztok voltak, ő maga csak négy elemi és négy polgári iskolát járt, igaz, később mezőgazdasági szaktanfolyamokat is elvégzett. Ugyanakkor kitanulta a pincér szakmát is, azaz nyitva akarta tartani az utat, hogy elhagyhassa a földművelő életmódot. Mégis földművesként indult az életnek, mert 1926-ban megnősült és a felesége örökölte nyolc (más forrás szerint 14) holdon kezdtek gazdálkodni. A kis gazdaság gyarapodott: 1940-re már mintegy 30 holdat ért el.
Nem elégedett meg saját birtoka művelésével, korán feléledtek ambíciói a közélet alakítására. 1927-ben, 19 éves korában Patacson tagja lett a képviselőtestületnek, 1932-től helyettes bíró lett Mecsekalján.

Az 1930-as évek elején már az országos politika kérdései foglalkoztatták, bekapcsolódott a birtokos paraszti politikai mozgalomba és 1933-ban csatlakozott a Független Kisgazdapárthoz. Ambiciózus és tehetséges fiatal parasztként, aki szerint az ország jövőjének záloga és törzse a magyar parasztság, gyorsan emelkedett az erősödő párt ranglistáján: hamarosan a párt Baranya megyei első számú vezetője, főtitkára lett, 31 éves korában pedig a párt országos főtitkárhelyettese.
1941-től a Magyar Paraszt Szövetség főtitkára. 1944 decemberétől az Ideiglenes Nemzetgyűlés, 1945. novemberétől a Nemzetgyűlés Képviselője, 1944 decembere és 1945 novembere között a Belügyminisztérium politikai államtitkára, 1945. novemberétől 1946 februárjáig földművelésügyi miniszter. 1945 augusztusától az FKgP főtitkára, a Politikai Bizottság tagja. 1946 februárjában Nagy Ferenc miniszterelnöki kinevezése után átvette a pártközpont irányítását. 1946 márciusától a Kis Újság főszerkesztője. Következetesen képviselte az FKgP érdekeit, több alkalommal élesen szembekerült a Magyar Kommunista Párt politikusaival. Az állambiztonsági szervek koncepciós vádak alapján belekeverték a Magyar Közösség - ügybe; miután Nemzetgyűlés nem függesztette fel mentelmi jogát, a szovjet hatóságok szovjetellenes kémkedés és ellenkormány alakításának hamis vádjával 1947. február 25-én, amikor már a Kisgazdapárt főtitkára volt, letartóztatták, részeként a kommunistáktól még távolságot tartó politikusok elleni hadjáratnak. A Szabad Nép kommünikéje szerint letartóztatásának oka az volt, hogy „aktívan vett részt földalatti szovjetellenes fegyveres csoportok alakításában és a szovjet hadsereg ellen irányuló kémkedés szervezésében”. Tiltakozásul még aznap kilépett pártjából Kovács Imre, a kommunistákhoz közel sodródott Nemzeti Parasztpárt alelnöke, és elhagyta az országot.

1947-1951 között magyarországi és ausztriai börtönökben őrizték, majd Moszkvába szállították. 1952. március 5-én tárgyalás nélkül, az Állambiztonsági Minisztérium határozata alapján 25 év szabadságvesztésre ítélték. 1955 novemberében átadták a magyar hatóságoknak, 1956. áprilisában Dobi István közbejárására szabadult. 1956 szeptember és 1957 májusa között a Baranya Megyei Szövetkezeti Központ osztályvezetője. 1956. október 31-től a Független Kisgazdapárt Ideiglenes Intézőbizottságának tagja, november 2-án a párt elnökévé választották, november 4-e után a Független Kisgazdapárt Elnöki Tanácsa tagja. 1956. október 27 és november 2. között Nagy Imre kormányában földművelésügyi, november 2-4. között államminiszter. November 4-én hiába kért menedékjogot az USA követségén.

Miután 1956. november 4-én a szovjet csapatok megkezdték az 1956-os forradalom vérbefojtását, Kovács Béla egy ideig a későbbi miniszterelnök Antall József édesapjának családjánál lakott. November 4-e után kereste a kiegyezés lehetőségét a Forradalmi Munkás–Paraszt Kormánnyal, tárgyalt Kádár Jánossal. 1958 novemberében hozzájárult ahhoz, hogy a Népfront képviselőjeként bevegyék az országgyűlés tagjai közé. 1958 novemberétől haláláig országgyűlési képviselő. A szovjet hatóságok 1989 májusában rehabilitálták. 1959. június 21-én Pécsett halt meg.


Elhurcolásának évfordulója a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja Magyarországon, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének 2000. június 13-án elfogadott 58/2000. (VI. 16.) sz. határozata alapján.


Forrás:
Magyar Nagylexikon 11. köt. Bp.: Magyar Nagylexikon Kiadó, 2000.
Magyar életrajzi lexikon 1. köt. Bp.: Akadémiai Kiadó. 4. kiad. 1984.
Új magyar életrajzi lexikon III. köt. Bp.: Magyar Könyvklub, 2002.
Wikipédia

Irodalom: Nagy Ferenc: Emlékezés Kovács Bélára (Új Látóhatár, 1939)
Varga Sándor: Kovács Béla szerepe a forradalom után (Új Látóhatár, 1964)
Vida István: A parasztpolitikus hányattatásai (História, 1989)


2008. február 25-e óta iskolánk
falán márványtábla őrzi emlékét,
amit Sólyom László,
a Magyar Köztársaság Elnöke avatott.





 





Diákjaink tisztelgése Kovács Béla és felesége sírjánál:



Kovács Béla sírja a Pécsi Köztemetőben, az G parcella, I. sor, 5-6. sírhelyén található.